A csapat jó része együtt maradt a Milannal, amelynek ezután is fontos játékosa lesz (balról) Clarence Seedorf, Kaká és Filippo Inzaghi

Nehogy valaki azt higgye, hogy a Milan a futballbotrányban ,,öszszeszedett” nyolcpontos hátránya ellenére nem próbálja megszerezni a bajnoki címet! A piros-feketék a legutóbbi három idényben 23, 7 és 12 ponttal előzték meg a most a bajnoki cím toronymagas esélyesének számító Intert, azaz átlagosan 14 pontot (!) vertek városi riválisukra minden évben. Ha most is legalább ekkora előnnyel végeznek az Inter előtt (és persze megelőzik a többi együttest is), akkor akár meg is nyerhetik a scudettót, bár nagy kérdés, hogy ebben a különleges helyzetben nem döntenek-e úgy, hogy erőiket inkább a Bajnokok Ligájára összpontosítják, amelyben nem kell megküzdeniük semmiféle ponthátránnyal.

A Milan kerete nem sokat változott a nyáron, azt pedig semmiképpen sem állítanánk, hogy erősödött. A legnagyobb csapást (szakmai és lélektani szempontból egyaránt) Andrij Sevcsenko távozása jelentette. Az ukrán gólzsák akkor is képes volt évi 20 találatra, ha sérülések hátráltatták, egészségesen pedig szinte tarthatatlan volt a legjobb védők számára is. A pótlására szakértők szerint három futballista lett volna képes: Drogba, Eto’o és Ronaldinho, de végül egyikük sem érkezett meg Milanellóba, bár olasz források szerint a Milan mindháromnak ,,udvarolt” egy ideig. Jött viszont egy Olaszországban alig ismert brazil támadó, Ricardo Oliveira a Betisből, de őszintén szólva nehezen tudjuk elképzelni, hogy majd éppen ő feledteti Sevát. (Igaz, eleinte biztosan nem is ez lesz a feladata.)

A gólszerzést inkább az Alberto Gilardino, Filippo Inzaghi duóra bíznánk, és nem csupán azért, mert mindketten friss világbajnokok (akárcsak másik három milanos: Gennaro Gattuso, Alessandro Nesta és Andrea Pirlo). ,,SuperPippo” (Inzaghi) remek formában, BL- és válogatottbeli gólokkal kezdte az idényt, ,,Gila” (Gilardino) pedig betalált a franciák elleni Eb-selejtezőn, azaz biztató ősz elé néznek. Gondot csak az jelenthet, hogy több mint 50 tétmérkőzésen keresztül aligha lehet két támadóra építeni, és nem biztos, hogy az Oliveira, Marco Borriello cseresor elegendő lesz.

A többi csapatrészről kevesebbet kell szólni, ott ugyanis szinte nincs változás. A középpályán a legendás Gattuso, Kaká, Pirlo, Clarence Seedorf négyest láthatjuk majd – alighanem a legtöbbször a megszokott rombusz alakzatban –, itt a Firenzéből visszatérő (és ott remeklő) Cristian Brocchi, valamint Massimo Ambrosini és az új Zidane-nak tartott fiatal francia Yoann Gourcuff jelent némi alternatívát. (Rui Costa és svájci Johann Vogel távozása aligha rázza meg ezt a szektort.)

A védelem fiatalítása ezúttal is elmaradt, hacsak nem tekintjük annak, hogy a távozó Jaap Stam helyét a Parmából érkező Daniele Bonera foglalja el. Beszédes adat viszont, hogy továbbra is biztos kerettag a 41. évét taposó (!) Billy Costacurta, a 36 éves Cafú, a 39.-ben járó Paolo Maldini, a 35 éves Serginho és az egyaránt harmincesztendős Nesta és Dario Simic is, arról nem is beszélve, hogy az újonnan igazolt Giuseppe Favalli lassan 35 lesz.

Nem éppen süvölvények…

A kispadon továbbra is Carlo Ancelotti ül, aki (állítólag) nemet mondott a Real Madridnak, hogy egy újabb nyerő sorozatot nyisson a piros-feketékkel: a 2003-as és a 2004-es év sikerdömpingje után a következő két évad igen üresre sikeredett, azaz Carlettónak alighanem ez az utolsó alkalma arra, hogy bizonyítson a Milannal.
Szerintünk akár a bajnoki címet is célba veheti, de azt is megértenénk, ha ,,csak” a BL-re koncentrálna…